Ellenállás a dugódíjjal szemben
Kezdjük egy meglepő adattal. A világban jelenleg nincs még húsz olyan város sem, ahol az önkormányzat dugódíjat szed. Nem mondunk újdonságot, ha kijelentjük, hogy a világban 20-nál több olyan város van, ahol a rendszeres dugók, a szmog, a zajszennyezés komoly problémát jelent. A két premissza csak látszólag mond ellent egymásnak. Valójában arról van szó, hogy a dugódíjat sok helyen azért nem vezették be, mert merev ellenállásba ütköztek a díj támogatói, másutt pedig meg sem kísérelték bevezeti – ugyanilyen oknál fogva.
Szingapúr diktatórikus állam, ezért ott nem kérdezték meg a városlakókat, hogy akarnak-e díjat fizetni. Az eredmények önmagukért beszélnek, valószínűleg a dugódíj legádázabb ellenségei sem mondanák 40 évvel a rendszer kiépítése után, hogy meg kellene szüntetni a fizetős zónát. Hong Kongban a helyzet pontosan ennek az ellenkezője: a 80-as években próbaüzemet tartottak, azonban a társadalmi ellenállás hatására végül nem vezették be a dugódíjat. Azóta Hong Kong már Kína része, és ha az anyaállamnak sikerül megtörnie a demokratikus irányítást, a kommunista rezsim alighanem bármikor kész lesz bevezetni az immár 30 éve tetszhalott állapotban levő dugódíjat.
A dugódíj ötlete először az USA-ban merült fel, mégpedig a 60-as évek elején. Ezzel együtt több mint negyven év sem volt elég a közvélemény megdolgozására. Amikor 2007-ben New York polgármestere felvetette az ötletet, az ellenkezés olyan elsöprő volt, hogy végül még a közgyűlésig sem jutott az ötlet. Milánóban tömegtüntetést rendeztek a dugódíj bevezetése ellen, Londonban szintén hatalmas ellenkezést váltott ki már az ötlet is, azonban végül mindkét városban maradt a dugódíj, és azóta nem vetődött fel komolyan az eltörlése. Érdekességképpen megemlítjük, hogy Stockholmban egy hét hónapos próbaüzem után népszavazásra bocsátották a dugódíj kérdését, és a lakosság többsége támogatta azt – értelemszerűen csak azután, hogy fél éven át élvezték a dugódíj gyümölcseit, és eszük ágában sem volt lemondani róla.